Nyári munka gyanánt azt találtam ki, hogy kipróbálom milyen is lehet felszolgálóként dolgozni egy étteremben. Az emberekkel amúgy is meg szoktam találni a közös a hangot, ezért úgy éreztem, hogy ez passzolni fog hozzám. Magát a felszolgáló technikát pedig meg lehet tanulni, a többi már csak szorgalom kérdése. Úgy terveztem, hogy esténként vállalok plusz műszakot, és részt veszek az egyéb teendőkben is, hiszen ez plusz pénzzel is jár.

Az esti műszakok során tapasztaltam meg azt, hogy az emberek mennyi mindent ott hagynak az étteremben. Telefont, laptopot, pénztárcát, bármit. Nem tudom, hogy ezeket, hogy lehet elfelejteni, mindenesetre ezeket mindig egy külön helyre gyűjtjük, hogy a tulajdonosa sértetlenül kapja vissza. Egyik este, amikor rendezgettem az asztalokat, észrevettem, hogy egy nagyobb méretű női táska hever az egyik asztal alatt. Teljesen ledöbbentem, mert el nem tudtam képzelni, hogy valaki a komplett táskáját elhagyja. Amikor felemeltem, ráadásul még jó nehéz is volt, a puha bőrről már nem is beszélve. Tetszetős darab volt.

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen, de végül arra jutottam, hogy kinyitom, és megnézem, hogy van-e benne valami igazolvány, vagy elérhetőség, ami alapján elérhetném a tulajdonost. Találtam egy tárcát, amiben volt egy igazolvány. A név alapján már el tudtam érni a nőt, aki másnap kétségbeesve jött a táskáért. Arra sose kaptam magyarázatot, hogy hogyan felejtette ott, viszont azt megtudtam, hogy honnan van maga a táska, ugyanis rákérdeztem. Ekkor a kissé zaklatott nő megállt, elmosolyodott, majd azt javasolta, hogy üljünk le, igyunk meg egy kávét, és nézzük meg együtt a női bőr válltáskákat. Előhúzott a táskájából egy tabletet, amin megmutatta a bagbox honlapját. Olasz táskák százai kerültek a szemem elé, én pedig csak kapkodtam a fejem egyikről a másikra. A nők amúgy is imádják a táskákat, ez a webshop pedig olyan volt, mintha egy boltban lennék, ahol ugyanúgy lehet nézelődni. A barna bőr táskák tetszenek igazán, valahogy mindig is ez a szín passzolt a személyiségemhez. Ebből mindig kisebb a választék, de itt találtam kedvemre valót. A nő is megdicsérte az ízlésemet, mert ebből is látszik, hogy nem az átlagosat keresem, hanem valami mást, amivel kitűnhetek a tömegből.

Megittunk egy kávét, beszélgettünk a divatról, meg a táskákról, aztán lassan elköszöntünk, mert készülni kellett a nyitásra. Kiderült a nőről, hogy grafikusként dolgozik, aminek nagyon megörültem, mert mindig is érdekelt ez a szakma, úgyhogy el is kértem az elérhetőségeit, hátha szeretnék vele a későbbiekben konzultálni. Amúgy is azt mondta, hogy tartozik nekem, amiért visszajuttattam neki a táskát, az ilyen lehetőségeket pedig ki kell használni. Máris úgy érzem, hogy megérte felszolgálónak állni, mert azon kívül, hogy az emberek kedvében járhatok, még segíthetek is rajtuk. Amikor hazafelé mentem, eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha bármikor elhagytam volna az egész táskámat, benne mindenemmel. Valószínűleg kétségbe estem volna, és nem feltétlenül amiatt, mert az igazolványaim benne vannak, hanem a többi apróság miatt. Mostantól jobban fogok figyelni rá, főleg, ha megérkezik az új, amit a webshopból rendeltem.