Nagyon szeretünk étterembe járni. Egy hónapba egyszer, vagy kétszer mindig elmegyünk a családdal. Kizárólag csak a minőségi, finom ételeket szeretjük. Otthon én is teljes kiőrlésű dolgokat veszek, és egészséges dolgokat eszünk. Mióta megvan a második pici, mi szülők is odafigyelünk arra, hogy jó példát mutassunk a felnövekvő rosszcsontok számára. A két gyerek szerencsére egészséges és jól fejlődnek mind a ketten. Nagyon ügyesek, már most látszódik, hogy nagyon okosak és talpraesettek. Zsófi mindjárt 2 éves, Bori pedig 5. Most már lassan együtt is eljátszanak. Nagyon imádják egymást, biztos vagyok benne, hogy jó testvérek lesznek. Persze az összecsiszolódás az elején nehezen ment. Bori nem tudta elviselni, hogy most már nem ő a világ középpontja. Nehéz volt megértenie, hogy immár van egy kis tesója, aki pont ugyanolyan fontos, mint ő.

Szóval aznap is az általunk legjobban kedvelt étterembe jártunk. A mellettünk lévő asztalnál egy másik család ült, ahol a baba egy lila plüssjátékkal játszott, ami ráadásul énekelt is. Nagyon jól nézett ki az a játék. Zsófikának is feltűnt, hogy az a baba milyen jól eljátszott azzal a játékkal. Aztán figyelmes lettem, és rájöttem, hogy az az egyik meséből az a jellegzetes figura. Jaj, Zsófi imádja azt a mesét! Egyre jobban nézett a másik asztalra, mutogatott és magyarázott nekünk. Én tudtam, hogy miről beszél, azonban Bori és apa nem értették, így nem is törődtek vele. Semmi baj, kislány, én tudom mit szeretnél! És meg is szerzem neked! Felálltam az asztaltól.

• Mit csinálsz? – kérdezte a férjem.
• Megkérdezem tőlük, hogy hol vették azt a játékot!
• Hogy mit csinálsz? – csodálkozott, de én addigra már tovább mentem.

Odaértem az asztalukhoz, és az anyukához fordultam:

• Elnézést, hogy ismeretlenül így idejövök, de a kislányomnak és nekem is nagyon megtetszett az a játék, amivel az ön gyermeke játszik. Esetleg megkérdezhetem, hogy hol vették?

Az anyuka látszólag egyáltalán nem vette zokon a kérdésemet. Mi anyák, együtt érzünk ilyenkor, hogy a gyerekünk számára milyen fontos lehet egy-egy játék.

• Természetesen. Egy webshopból rendeltük. Fel is írom magának a címét! – mondta és egy papírkára kezdte írni a weblapcímet.

Majd hozzátette:

• Nagyon sok babajáték található még ezen az oldalon. És akciók is vannak, érdemes szétnéznie!

Nem győztem megköszönni a tippet. Majd visszaültem az asztalunkhoz.

• Elintézve! Amint hazaértünk, meg is rendelem a Barney-s játékot! – jelentettem ki határozottan, majd Zsófira kacsintottam.

Akárki akármit mond, szerintem Zsófi értette. Mert mosolygott. A többiek nem kérdeztek semmit, hanem nagyba ettek és bólogattak. Mi tagadás, Bori olyan, mint az apja. Ha kaja van, más nem számít.

Amint hazaértem, megnyitottam az éttermes anyuka által tanácsolt weblapcímet, és egy játékparadicsomban találtam magam. Annyiféle játék volt, hogy nem is tudom elmondani. A szűrők segítségével aztán gyorsan megtaláltam az éneklő Barney-t. És ráadásul pont akciós volt! Nem is teketóriáztam tovább, meg is rendeltem a kedves plüsst. Természetesen Barney-n kívül még rengeteg babás játék volt készleten, sőt, biztos vagyok benne, hogy Borinak is találnék jó játékot. Ezt észbe fogom tartani, és visszanézek még!

Alig bírtam kivárni, hogy kihozza a futár, pedig nem mondhatom, hogy sokat kellett volna várni rá. A rendelés után pikk-pakk kihozták. Nagyon szép volt az a játék, amit kihoztak. Szebb is, mint a képeken! Zsófi amint meglátta, felcsillant a szeme. Nagyon mosolygott. Mikor megnyomta a hasát, és elkezdett a játék énekelni, örömében tapsolni kezdett. Majd pedig megpróbálta utánozni a hangját. Öröm az ilyen pillanat egy anyának. Nem mondom, hogy anyának lenni könnyű. Nem, olykor nagyon nehéz. Sőt, sokszor nehéz! De az ilyen pillanatokért megéri csinálni!