Éttermi nyomozók

Rengeteg krimit néztem már és szeretem is őket nagyon. A Poirot novelláktól kezdve, egészen a modernebb filmekig, minden stílus bejön, ami biztosítja a kellő izgalmat és minőséget. Persze nem csak a vásznon, de a könyvlapokon is bejön a nyomozós téma. Szeretek elgondolkozni, hogy vajon ki a gyilkos, és lehetőleg még a történet végkifejlete előtt megállapítani a tettes kilétét, indítékát és hasonló dolgokat. Mivel manapság egyre több munkám van, így az ilyen szórakoztató tevékenységekre is jóval kevesebb időm jut. Általában kedvenc éttermemben szoktam olvasgatni pár oldalt, miközben az ebédemet eszem, így csempészve egy kis kikapcsolódást a hétköznapjaimba. Az étkezde, ahol enni szoktam tökéletesen megfelel erre a célra, ugyanis elszigetelt boxok találhatók benne, ahol az ember zavartalanul olvasgathat és gondolkodhat. A sors iróniája, hogy az egyik legizgalmasabb élményem is ebben az étteremben kezdődött, ráadásul nyomozásos ügy volt.

Egyik ilyen olvasós étkezésem közben arra lettem figyelmes, hogy egy jólöltözött úriember nem messze tőlem épp rendelést ad le, de csak valami ropogtatni valót és egy kis italt kért. Ez önmagában véve még nem volt fura, viszont nagyon ismerős volt nekem a férfi. Nem tudtam eldönteni, hogy mikor és hol láthattam, de annyira lekötött a dolog, hogy olvasni sem nagyon tudtam tőle. Később az élet gondjai elterelték a figyelmemet, ám két nap múlva ismét találkoztam vele az étteremben és akkor bevillant, hogy időnként szoktam látni különböző helyeken. Valamikor a kisboltban láttam, de volt olyan is, hogy az utcán futottam össze vele. Persze lehet, hogy csak a környéken lakik, vagy erre jár munkába, de a fantáziám beindult, és át futott az agyamon, hogy mi van, ha valami pszichopata, és követ engem. Este a gép elé ültem és az interneten el is kezdtem keresni, hogy milyen lépéseket tehetnék az ügy érdekében. Nyilván ha a rendőrségre szaladok, ott valószínűleg komolyan sem vennék a problémámat, viszont egy jó detektív akár a segítségemre is lehet. Először a magánnyomozó árakról tudakozódtam, és miután láttam, hogy egész megfizethetőek, úgy döntöttem, megéri az izgalmat, hogy egy valódi krimi csöppenhetek. Persze benne volt a kockázat, hogy semmi izgi nem lesz, de szerencsére nem így történt.

Felvettem a kapcsolatot az egyik irodával és megbeszéltem egy személyes találkozót, ahol átbeszéljük a dolgokat. A beszélgetésen kiderült, hogy amit kérek, a legtöbb embert és szakértelmet kívánja. Ennek különösen örültem, mivel így legalább még izgalmasabb lesz a dolog. Szerencsére ez azzal is együtt járt, hogy a lehető legjobb bizonyítékokat lehet megszerezni. Pár napon belül bele is vágtunk az ellenkövetési akcióba. A cég elkezdte megfigyelni, hogy van e bárki, aki a nyomomban van, különös tekintettel az általam leírt férfira. Számomra kissé eseménytelenül zajlottak le a következő napok. Sajnos nem tudtam annyira kivenni a részem a nyomozásból, mint szerettem volna, részben a munkám által felemésztett idő miatt, részben a szakértelem és a terepen eltöltött évek tapasztalatainak hiánya miatt. Alig egy hét múlva azonban meglett az eredmény, ami azt hiszem engem lepett meg a legjobban. Mondanom sem kell, hogy feleségemet nem tájékoztattam a kis magánakciómról, egyszerűen azért, mert a teljes történettel akartam elé állni. Kiderült azonban, hogy a fickó, akivel többször is találkoztam szintén egy magánnyomozó volt (ezek szerint nem olyan jó, mint akiket én fogadtam fel), akit nem más, mint a feleségem fogadott fel, hogy figyeljen. Gondolhatja mindenki, hogy meglepődtem, és eléggé idegesen vártam az estét, hogy szembesítsem nejemet, a birtokomba került tényekkel. Emellett azért kissé kíváncsi is voltam, hogy mi adott okot neki arra, hogy ilyen lépésre szánja el magát. Nem mondom nagyon meglepődött, amikor este még a vacsora előtt leültettem és kerek perec megmondtam, hogy elkaptam a detektívjét és várom a magyarázatot. A sztori azonban nagyon jól alakult. Kiderült ugyanis, hogy probléma nincs, mindössze annyit szeretett volna megtudni, hogy merre járkálok nap közben, ugyanis a barátaimmal és néhány munkatársammal közösen születésnapom alkalmából azt tervezték, hogy elrabolnak, és egy igazi krimibe csöppenve szabadulhatok ki, és juthatok el a ”bűnösök” lebuktatásáig, ami egy jó kis buliban ért volna véget.

Azt hiszem tökéletesen választottam feleséget, és kissé sajnáltam, hogy lelőttem a poént, ugyan akkor annak nagyon örültem, hogy egy detektív párbajban én nyertem. A bulit azért így is megtartottuk, feleségem kérésére adtam a mit sem tudó áldozatot, és így végül minden jól sült el. Még szerencse, hogy egy ilyen nyugodt helyre járok kajálni, ahol nehéz megfigyelni az embert. Más különben még a végén megijedtem volna hamis elrablásom idején.