Van egy nagyon régi, kedves barátnőm, Kati. Még általános iskolás voltam, amikor megismertem őt. Mindketten ugyanabba az évfolyamba jártunk, csak másik osztályba. Egyik délután, a napköziben ismerkedünk meg az iskola udvarán, mert mi voltunk a két egyetlen gyerek, aki nem akart kidobósat játszani. Már akkor éreztük, hogy van bennünk valami közös, aztán az évek alatt ez a kötelék egyre csak erősödött.

A középiskolát mindketten más-más helyen kezdtük meg, de attól még megbeszéltük, hogy szoros kapcsolatban maradunk. Szerencsére egész gyerekkorunk alatt közel laktunk egymáshoz, szóval nem okozott problémát egy-egy délután átugorni egymáshoz és megbeszélni az elmúlt napok, vagy elfoglaltabb időszakban éppen az elmúlt hetek eseményeit.

Miután leérettségiztünk, én itthon, Pesten mentem egyetemre, ő pedig Szegedre jelentkezett és fel is vették, szóval ott lett kolis. Nem volt egyszerű időszak, mert mindketten rengeteget tanultunk, ráadásul a kétszáz kilométeres távolság sem segített abban, hogy gyakran lássuk egymást. Sokat telefonáltunk, és a vizsgaidőszakokban, amikor mindketten letudtuk az összes vizsgát, akkor mindig összefutottunk. Hol nálam, Pesten, hol nála, Szegeden. Akkoriban alakítottuk ki azt a hagyományt, hogy minden találkozó előtt az adott vendéglátó keres egy jó éteremet, egy olyat, amiben még egyikőnk sem volt, ahol megebédelünk és próbáljuk ott felvenni előző beszélgetésünk fonalát ahol abbahagytuk. Ennek köszönhetően sok jó helyen jártunk már.

Kati az egyetem alatt megismerkedett egy sráccal, Bélussal, akivel olyan jól alakult a kapcsolatuk, hogy már a végzős évükben összeköltöztek ott, Szegeden. Mivel a srác a környékről származik, Kati pedig megszokta a várost, diploma után mindketten úgy döntöttek, hogy Szegeden maradnak és ott kezdik meg hosszú távon is a közös életüket. Ennek lassan már öt éve, azóta már össze is házasodtak és nemrég megszületett az első gyerekük, egy kisfiú.

Katinak nemrég volt a születésnapja, ezért indítványoztam, hogy jó lenne ezt megünnepelni egy ebéddel, vagy vacsorával, jó szokásunk szerint. Belement, de mondta, hogy örülne neki, ha most is én tudnék leutazni hozzá, mert pici még a gyerek és nem szeretne két napra távol lenni tőle. Persze megértettem, én is biztos így tennék a helyében.

Szülinapjából kifolyólag mindenképpen szerettem volna meglepni valamivel. Igaz, hogy évekkel ezelőtt megbeszéltük már, hogy ne költsünk egymásra „feleslegesen” pénzt, hanem legyen elég csak annyi, hogy élvezzük egymás társaságát, viszont én ezt a szabályt most megszegtem.

Mikor Kati terhes lett, szinte teljesen életmódot váltott és megpróbálta száműzni mind az életeiből, mind a kozmetikumaiból a káros– és mesterséges anyagot, na meg a vegyszereket. Támogattam ebben a döntésében, viszont az utóbbi időben én is utána olvastam ennek a dolognak és rájöttem, hogy bizony nem lehet egyszerű dolga. A sok ismert és elismert márka tartalmaz olyan anyagokat, amiket száműzött a mindennapjaiból, mert károsnak, vagy feleslegesnek ítélte meg.

Éppen emiatt gondoltam, hogy meglepem egy kis aprósággal, mert múltkor rátaláltam egy olyan márkára, ami csak száz százalékban természetes, natúr összetevőkkel dolgozik. Nagyon megtetszett nekem az ajakápolójuk és beszereztem egyet magamnak. Nagyon kellemes az illata, hosszú távon is remekül hidratálja az ajkaimat és még az ára is kedvező. Mivel nekem nagyon bevált, ezért rendeltem egyet Katinak is, remélve, hogy neki is tetszeni fog és elégedett lesz vele.

Nagyon jó volt újra látni a régi, jó barátnőmet, jókat beszélgettünk és sokat mesélt a kisfiáról is. Mindig is úgy gondoltam, hogy remek anya lesz belőle, a történetei alapján pedig megbizonyosodtam róla, hogy jól éreztem ezt. Szerencsére az ajakápolónak is nagyon örült, mondta, hogy eddig még nem hallott erről a márkáról, de nagyon szimpatikusnak találja, és kérdezte, hogy használtam-e esetleg más terméküket is az ajakápolón kívül. Mondtam, hogy egyelőre még csak ezt próbáltam, de egy ideje már szemezek más testápolási termékeikkel is és ajánlottam neki, hogy nyugodtan próbálja ki ő is őket, mert tényleg nagyon bíztatónak tűnnek.

Jó pár évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy egy egész estén át a natúrkozmetikumokról fogunk beszélgetni, de úgy tűnik változnak az idők. Nem is baj, hogy Kati elmondott ezt-azt a természetes összetevőjű dolgokról, mert sosem árt, ha az ember jobban odafigyel az egészségére és arra, hogy mit eszik meg, és milyen termékeket használ. Azt hiszem a közeljövőben én is be fogok szerezni a natúr ajakápolóm mellé más ilyen természetes összetevőjű termékeket is.